Ezt a dalt a City Hunter betétdalának köszönhetően találtam meg, ami később fontos állomásává vált a Something New című történetemnek. Ez az a dal, amivel Ha Na átlépi korlátait és végre újra énekel teljes szívből. Az alábbi linken megtalálhatjátok az adott fejezetet. :)
Magyar szöveg
Még a papírral
vágott sebem is úgy kínoz,
Még a cipőben
feltört sarkam is úgy sajog,
Ő, akit magamnál
is jobban szerettem,
Soha többé nem
lehet már mellettem.
A heg, mit
mélyen a szívemen ejtett,
Hogy
gyógyulhatna valaha is újra be?
Gyötrelmek
közepette annyi könnyet hullajtottam,
Ennyi idő után
reméltem végre elapadnak,
De még mindig
folyamatosan áztatják arcomat.
Bárcsak kővé
válhatna a szívem már,
Miattad úgy fáj,
úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj…
Véletlenszerű
dalok rémlenek fel bennem,
Olyan utak,
amiket már rég elfeledtem.
Ő, aki fontosabb
volt saját magamnál,
Soha többé nem
lehetek mellette már.
Így mégis hogy
játszhatnám el, nincs semmi baj?
Könnyeim
végeláthatatlanul hullnak…
Gyötrelmek
közepette annyi könnyet hullajtottam,
Ennyi idő után
reméltem végre elapadnak,
De még mindig
folyamatosan áztatják arcomat.
Bárcsak kővé
válhatna a szívem már,
Miattad úgy fáj,
úgy fáj, úgy fáj, úgy fáj…
Kérlek, eressz
és soha nem gondolok rád újra,
A szeretet mindig
oly keserves és fájdalmas.
Bár ne éreznék
soha többé semmit, még a szeretetet sem,
Belefáradtam,
belefáradtam, belefáradtam, belefáradtam…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése